Végre egy szabadnap... :)

Kezdetét vette a nyár... ;) Pénteken sikeresen megnyitottuk amerikai bankszámlánkat a Bank Of America-nál, mert sikerült kicsit kiszabadulnunk a "civilizációba". A bankos bácsi (Jeff) cukorfalat volt és úgy kísérgetett minket mint kotlós a csibéket :), szépen mindent körbemutogatott. Kicsit körbenéztünk Scrantonban is, legnagyobb látványosság számunkra a bíróság volt :p, ami nálunk templomnak is elment volna, csak tele volt aggatva "csillagos textillel". Addig élveztük a nézelődést, amíg egy közegnek vélt valaki csúnyán nem nézett ránk. A következő állomás a Steamtown Mall (Pécs Plaza:) volt.
Itt megnéztük az "összes" boltot, azért "összes", mert volt vagy 10 :p. De itt végre sikerült egy normális kávét innom a "zöld sellőben", az itteni kávé ugyanis egy kalap kakát sem ér... Csupán 2 órát üldögéltünk ott, amíg "buszvezető bácsink" (Marci) visszaért értünk, ekkor már 8 óra körül járt az idő. (képek majd érkeznek, csak kisebb technikai problémákkal küszködünk)

Vissza az USA-ba :)

Idén nyáron harmadszor is felkerekedtem, hogy visszamenjek a táboromba. Annak ellenére, hogy most már nem ér meglepetés, a csomagolás még mindig több napos tortúra. És idén sikerült 20,6 kg ra megpakolni a táskámat :S mondanom se kell hogy milyen rossz volt cipelni. Jó sok mindent itt kell majd hagynom, ahhoz hogy az új szerzeményeim beférjenek majd hazafelé. Kifelé Brüsszelen keresztül repültem American Airlines-al. A repülô persze szombat reggel 6:55-kor indult Ferihegyrôl, vagyis az új Liszt Ferenc reptérrôl.
New York-ból mindjárt folytattam az utam Honesdale-be. A Port Authority buszpályaudvaron 4 órát kellett várnom a következô buszra, mert az elôzôt 15 perccel lekéstem. Másfél órával a járat indulása elôtt a buszsofôr odajött a busszra várakozókhoz és hozzám, megkérdezni merre is megyünk. Mikor hozzám ért és elmondtam neki, hová igyekszem, azt mondta emlékszik rám tavalyról és hogy tudja, hogy az egyik táborban dolgoztam a nyáron. Én meg csak néztem, nagy szemekkel, hogy most csak viccel, mert én ugyan nem emlékszem rá. Mikor megkérdezte honnan jövök, mondtam: from Hungary. Errre ô: Ohh, are you hungry, I'll buy you a sandwich. És olyan nevetésben tört ki, a mellettem ülô úrral egyetemben, hogy meg se hallotta, hogy Hungary egy ország és, hogy nem vagyok éhes. Ezt követôen még 3 szor sétált el mellettem, és mindig rákérdezett, hogy biztos nem éheztem e meg??
Honesdale-be érve már szakadt az esô, de amint leszáltam a buszról, nagyon megörültem egy ismerôs arcnak. A fônökôm Jon várt rám :) A következô nagy meglepetés, pedig a táborban ért, amikor megtudtam, hogy lesz egy külön szobánk, saját fürdôvel ami csak Ádámé és az enyém. (Kriszti)

Magyarhontól - Amerikánus táborig

Ez volt az első repülőutam és rögtön 9 órával melegítettem be :P. A repülőm egy rakás ...... volt! Rettentő hideg volt és unalmas, ráadásul az időnk is elég rossz volt, ezért sajnos semmit nem láttam New York-ból a levegőben.

A reptérről busszal vittek be Manhattan szívébe. A buszon mint egy kisgyerek az ablakhoz tapadva ültem és midnent, de a szó legszorosabb értelmében mindent amit tudtam fotóztam :), csak egy példa: a zebrán gyalogló "amerikaiakat" is. Kb 1 óra volt míg elértünk a szállásig a reptérről. Miután elfoglaltam az ágyam megpróbáltam valahogy kapcsolatot teremteni az otthoniakkal interneten keresztül, ezért ott rohangáltam fel-le a hostelben mint pók a falon, hogy sikerüljön egy kis wifit fognom valahol, de nem igazán tudtam megoldani csak telefonon tudtam kommunikálni. Nagyon fáradt voltam úgyhogy a városnézést elhalasztottam, mert úgyis lesz még 4 napom ott és ami fonots azt majd akkor meglesem :), de farkas éhes voltam úgyhogy gondoltam elindulok valami ehetőt keresni, a következő sarokig jutottam, ahol megpillantottam az ismerős arany boltívet... :) Elhatározott szándékom volt, hogy 3 sajtbit most be is fogok vágni, de ahogy kimondtam az eladó hölgy úgy nézett rám mintha embert akarnék ölni és 3-szor is rákérdezett, hogy "biztos h 3-at szeretnék?" sikerült elbizonytalanítania, ezek után nem tudtam mit gondoljak mekkora itt egy sajtburger!? Gondoltam bátor leszek hát veszek az itteni hatalmas sajtburgerből 2-őt... :p Miután megkaptam a csomagomat döbbenten és éretlenül álltam a pakkom felett, azok a "hatalmas" sajtburgerek talán még kisebbek is voltak mint a hazai éttermekben kapható társaik. Miután elfogytak hatalmas szendvicseim elindultam vissza a hostelbe, hogy aludjak végre egy kicsit, ami nem igazán jött össze, mert papírból voltak a falak és folyamatosan rohangáltak ki be a szobából. Reggel sikerült összefuti Tomás kollégával :) és barátosnéjával, akikkel együtt folyattuk utunkat a Port Authority Bus Terminal-hoz (paraszt elosztó, csak "kicsitt" nagyobb :P).
3,5 óra buszozás után sikerült megérkezni Honesdale-be, ahol sikerült minket ott felejteni :S. Csupán 1,5 órát kellett várnunk arra, hogy valaki összeszedjen minket annak ellenére, hogy 3/4 órát késett a buszunk :P, de minden jó, ha a vége jó délután 2 helyett 5 órára sikerült a táborba érkeznünk. (Ádám)